A KANÁLISOK* sejtelmes világa

     
BÉCS
LONDON

Rövid áttekintés

 

 

 

 

A csatornázás nem a modern kor vívmánya. A városiasodással együtt járó probléma volt a keletkezett szennyvíz és az ürülék eltávolítása. El lehet képzelni, hogy egy ókori településen mekkora bűz, szemét és járványokat terjesztő állapotok alakultak ki, amelyre egyetlen megoldás kínálkozott: a szennyvíz elvezetésének a megoldása.

Szenny- és csapadékvizeket elvezető rendszereket már az ókori népek, például a görögök és a rómaiak is építettek.  Athén csatornáit részben kőbe vésték, részben égetett agyagcsövekből készítették.

 

A Római Birodalom idején több évszázadon át Róma volt a világ legnagyobb városa, amelynek egykori népességét több mint egymillió főre becsülik. Kezdetben a szennyvíz elvezetését a környező hegyekben eredő és Rómán átfolyó patakok oldották meg. Később a város fejlődésével párhuzamosan  több csatornát építettek. Pompeji romjai arról tanúskodnak, hogy a városban összefüggő csatornahálózat volt s emellett vízöblítéses klozetokat használtak. A birodalom bukásával a csatornázás fejlődése megakadt, sőt visszafejlődött.

 

A középkorban kitörő epidémiák és pandémiák terjedését segítette, hogy a kereszténység elterjedésével együtt a higiénia, mint olyan, szinte teljesen ismeretlenné vált. Eltűntek például az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban, a krétai Knósszoszon majd a Római Birodalom nagyvárosaiban használatos árnyékszékek és szennyvízcsatornák.

 

A sűrűbben lakott területeken a felszíni és a felszín alatti vizek fokozatosan elszennyeződtek és járványok fertőző gócaivá váltak. Az ezekből kiinduló infekciók nagy része általában nem volt olyan „látványos” mint a pestises – vagy annak tulajdonított – és leprás járványok. A szennyezett vízzel közvetített betegségek jelentős része úgy szedte áldozatait, hogy a kortársak észre sem vették a ragály jelenlétét. A víz tisztasága és az egyes betegségek közötti ok-okozati összefüggést a 19. századig nem vették figyelembe.

 

     A kolera Európában 1817-ben jelent meg, majd az 1830-as évek elején világméretű járvánnyá vált. Végigsöpört szinte az egész Távol-Keleten, Európán keresztül átcsapott az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékére is. 1848-ban, majd az 1850-es és 60-as években újabb pandémiák érték el a kontinenst. Az 1849-es londoni járvány idején John Snow jött rá a szennyezett víz és a fertőzés közötti összefüggésre. A  következő években Európa szerte megkezdődött a szennyvíz-csatornahálózatok kiépítése. Ezeknek köszönhetően a fertőzöttek 50-60%-ának halálát okozó kolera- járványok a 19. század végére megszűntek az európai kontinensen.

 

Albumunkban többnyire a 19. században épült, többségükben ma is használatos, csatornák sejtelmes hangulatú fotói sorakoznak, tanúbizonyságot adva arról, hogy a régmúlt mérnökei, építőmesterei nem csupán a föld felszínén, de alatta is képesek voltak csuda dolgok megvalósítására.

 

 

*Kanális = csatorna (latin eredetű szó)

 

E bevezető oldal zenei aláfestését A harmadik ember című filmből kölcsönöztük.

MOSZKVA

NEW YORK

PÁRIZS
RÓMA
TOKIÓ
     

 

Copyright © 2011 Lőrincz-Véger Gábor - Minden jog fenntartva.